Élménygyűjtögető

Utazás ételallergiával

2020. január 18. - Beate

3149118.jpg

A podcaston hamarosan téma lesz, hogyan is utazik az ember, ha ételallergiás, ez egy korábbi cikkem, a blog egy korábbi fejezetéből, de most itt is megosztom újra, mert úgy érzem, hogy a gondolatok benne örökérvényűek, ha az ember valamilyen ételintoleranciában szenved.

Gluténérzékenyként az embernek figyelnie kell, hogy mit eszik, hiszen attól, hogy valami nem tésztás, még nem biztos, hogy lisztmentes. Az egyik legjobb példa erre a Japánok és a szójaszósz, amiben a legtöbb esetben a glutén is összetevő, de sok más ételben is lehet rejtett ellenség

Hogy az utazásaink során, hogy lehet kiküszöbölni ezt, annak több módja is lehet. 

 

1. Érdeklődjünk

A legegyszerűbb módja a dolognak nyilván az, hogy kérdezünk.
Az étteremben a pincértől, a kiszolgálótól. A legtöbb helyen már beszélnek angolul, így nem okoz problémát, hogy megtudjuk, milyen összetevőkből is áll a kívánt étel.
Persze ehhez kell a kiszolgáló személyzet pozitív hozzáállása is, hogy ha valamiben nem biztosak, utána nézzenek ők maguk is. Azt hiszem, ez egy olyan helyzet, amikor a legtöbben segítőkészek, a néha felbukkanó negatív élmények ellenére is.

 

2. Gluten free card

Ha tudjuk, hogy olyan helyeket is meg akarunk látogatni, ahol nem biztos, hogy beszélnek angolul, ( kis városok, falvak éttermei, étkezdéi) akkor érdemes lehet a fentebb említett kártya elkészítése az adott nyelven, amelyen tudatjuk, hogy mi a problémánk.
Ebből a neten nagyon sok félét lehet találni, fizetős és ingyenes változatokat is.

gluten-free-restaurant-card

 

3.  Menjünk biztosra

A legtöbb helyen kaphatók olyan fogások, amelyek biztosan mentesek a gluténtól. Saláták, sült húsok, rizsből készült ételek, amelyek biztosan nem tartalmaznak búzát. Ezek nyugodt szívvel fogyaszthatóak, és ha nem is túl változatos, de legalább nem kell attól tartani, hogy elrontja az utazás hátra levő részét.

 

4. Menjünk még biztosabbra: Házi készítésű ételek

Oké, talán ez az egyik legnehezebb. Az ember nem azért megy el nyaralni, hogy főzzön magára, de adott esetben életet menthet egy-egy gyors fogás elkészítése a helyi bevásárlás után. Vagy akár az előre, még otthon kisütött kenyér, vagy tartósabb étel elkészítése is szóba jöhet. Ez talán kis fizetség azért, hogy a nyaralást maximálisan kiélvezhessük, és ne a szállodában ragadva töltsük a pihentetőnek szánt napokat.

 

5. Keressünk éttermeket

A nagyobb városokban már biztosan mindenhol találni olyan éttermet, ahol gluténmentesen is elkészítik a legjobb tészta ételeket. Így nem kell lemondani senkinek egy jó pizzáról vagy hamburgerről.
Érdemes előre szétnézni a neten, különböző fórumokon az emberek megosztják egymással ezeket az infókat )a Tripadvisoron például be lehet állítani a különböző allergiákat), de akár mi magunk is kérdezhetünk, biztosan lesz aki válaszol majd.

 

Természetesen ezek minden más allergiával szemben is működnek, és akár teljesen más, bevált módszer is létezhet. Ti hogyan küszöbölitek ki a problémákat ilyen helyzetekben? Mik a tapasztalataitok?

 

A kép forrása: 
https://www.allergyfreetable.com/gluten-free-restaurant-card.php

 

 Beate

Karácsony egy nem keresztény országban

A Karácsony az egyik legnagyobb keresztény ünnep. Millió keresztény ünnepli a világon. De mi a helyzet egy olyan országban, ahol a kereszténység kisebbségben van?

Magyarországon halászlevet és bejglit eszünk, a család együtt van, és karácsonyi dalokat énekelünk, miközben az adventi koszorún a gyertyák maradéka is elég (ha maradt még egyáltalán).  Németországban sülteket esznek és stollent desszertre.

De hogyan és egyáltalán mit ünnepelnek karácsonykor Japánban?

 

1. Karácsonyi fények

A japánok nem ugyanazt a keresztény ünnepet látják a karácsonyban, amit mi, de a karácsonyi fényeket ugyanúgy imádják, és hatalmas karácsonyfákat állítanak fel a tereken, vagy plázákban. Néha egészen vad ötleteik támadnak, elég csak a Godzilla alakú karácsonyfára rákeresni.

illumination30.jpg

2. Randi karácsonykor

Míg nálunk a karácsony a családról szól, és az együtt eltöltött időről, addig Japánban ez inkább a barátok ünnepe, illetve a pároké. Az éttermek ebben az időben teltházasak a randizó párok miatt. Náluk teljesen normális ez, és a karácsonyi fények miatt nagyon is romantikusnak találják a randikat ebben az időben. Akár egy Valentin-nap nálunk.

3. Halászlé vs. KFC

 Mi a halászlevet eszünk tányér számra, és a szálkákat próbáljuk túlélni, a japánok pedig a KFC csirke kosarait eszik otthon vagy az étteremben. A karácsonyi időszakban az éttermek mellett a KFC forgalma is megnő. A csirkehúsnak nagy népszerűsége van, és ezt a KFC ki is használja.

4. Bejgli vs. eper torta

Megvan a torta emoji a telefonodban? Vagy az animékből a torta? Az az epres süti a japánok karácsonyi tortája. Persze ebben semmi különleges nincs, mindenhol más édesség a karácsonyi süti, de náluk ez az eper torta az ünnepi torta. Akár születésnap, akár karácsony, minden alkalomra ezt veszik.

christmas-cake.jpg

 5. Éjféli mise helyett Tokyo Disneyland?

A Tokyo Disneyland-ben már november közepétől karácsonyi időszak van, közvetlenül a Halloween után, és December 26. után pedig már az Újévre készülnek. De karácsony idején is rengetegen látogatnak el a parkba, ahol műsorokkal készülnek az ott dolgozók, de szigorúan a szórakozás jegyében, és nem keresztény hangvételű látványosságokkal.

6. Az ajándékot a Mikulás vagy Hoteiosho hozza

Mivel a japánok az amerikaiktól vették át a karácsonyt, náluk a Mikulás hozza az ajándékokat, de már ebbe is belevitték a saját kultúrájukat, és kissé testre szabták, így sokszor hivatkoznak Hoteiosho-ra, mint az ajándékok hozójára. Hoteiosho a szerencse istene a buddhizmusban. Azt mondják róla, hogy a feje hátulján is van szeme, így úgy is látja a gyerekeket, hogy azok nem tudnak róla. Az ábrázolása kedves, pocakos szerzetes.

 

És hogy ne csak a Karácsonyról essen szó, a japánok számára az Újév sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint az előző ünnep, és ezt komolyabban is veszik. ilyenkor együtt van a család, együtt főznek és esznek. Az étkezés egyébként is fontos szerepet játszik a japánok életében, de az újévi menő különösen. Nálunk itthon nem szabad csirkét és halat enni elsején, mert kikaparják, illetve elúsznak a szerencsével. Ellenben ajánlott lencsét enni, mert az gazdagságot hoz a házhoz a hagyomány szerint. A japánoknál is megvannak azok az ételek, amiket ilyenkor a hagyomány szerint mindenképp esznek, és ez általában egy sokfogásos étkezés, mint náluk megszokott.
Az újévi „menüt” Osechi Ryori, ami tartalmaz tojást, rizst, halat és egyéb tenger gyümölcseit, és rengeteg féle zöldséget, mint például a lótusz gyökér.
Napközben pedig a szentélyeket látogatják, és a sikeres újév reményében talizmánokat vesznek maguknak, vagy egymásnak. Illetve imádkoznak az istenekhez.

osechi.png

Ti hogy ünnepeltek ilyenkor? Mit gondoltok a japánok szokásairól?

 

Beáta

Digitális detox

digitalis_detox.png

A telefonunk az életünk része lett, visszafordíthatatlanul. Lehetséges a teljes mentesség tőle? Akárcsak egy napra is? Aki lemarad az valóban kimarad?

Az utóbbi években egyre inkább függünk az elektronikai kütyüktől, főleg a telefonunktól. Jóformán már mindent helyettesít. Menetrendeket keresünk rajta, tippeket arra, hogy hol ebédeljünk, E-mailt írunk, dokumentumokat szerkesztünk, filmet/videót nézünk, és persze telefonálunk. A TV-előfizetés már nem menő, a papír alapú könyveket is sokszor felváltják az elektronikus változatok, és a személyes találkozók is egyre ritkábbak.

Vajon lehetséges, hogy mindezt napokra, de legalább egy napra magunk mögött hagyjuk, és egyáltalán ne vegyük elő a telefonunkat? Szerintem nem igazán.
Mérsékelni lehet a használatát. Nem nyúlok hozzá öt percenként, nem nézem, hogy hány like érkezett a 10 perce posztolt képre/kiírásra. A teljes elhagyás viszont több esetben sem lehetséges. Valaki a munkája során használj a telefonját, van olyan, aki a menetrendet keresi meg rajta, hogy mikor megy a következő busz, és ha napközben mégis ellenállunk a kísértés gonosz kis manójának, akkor este az ágyban, vagy a kanapén pihenve biztosan végigpörgetjük, hogy mi történt aznap, és miről „maradtunk le”.

nevtelen_terv.png
Mert hiába hangoztatják a Facebook-on az emberek, hogy a fiatalok túl sok időt töltenek az internet előtt, és a telefonjukkal a kezükben, és ez nem helyes, ők is épp az internetet, és talán a telefonjukat, használva írták ezt le. Azért pedig azt hiszem, senkit nem lehet tűzre vetni, ha a metrón töltött kósza perceket nem a másik bámulásával tölti, hanem a telefonjába merülve. Talán akkor is épp dolgozik. De lehet, csak végigfutja a Twittert. És akkor mi van?
A 21. században az informatika lassan minden területre beférkőzik az átlag háztartásba is. Harcolni ellene felesleges, és lehetetlen is, hiszen ma már nem tudunk úgy buszra szállni, hogy ne találkozzunk a számítástechnikával valamilyen módon.

Nem állok egyik oldalon sem. Nem értek egyet azokkal, akik az ördögtől valónak látják a telefont, vagy más eszközöket. És az sem jó, ha valaki képtelen a valóságban létezni. Én is használom a telefont, és a számítógépet, és van e-book olvasóm is.

Arról nem is beszélve, hogy ezt a fejlődést, és társadalmi változást meglovagolja a piac is, és egyre inkább fogyasztói társadalom leszünk. Amint kijön valami új dolog, máris nyúlunk érte, a régit pedig kidobjuk, jobb esetben elajándékozzuk. És lássuk be, ezzel csak adjuk a lovat a gyártók és fejlesztők alá, mert minél többet és minél jobbat akarunk, szinte követeljük. Igen, én is. És te is.

 

Beáta

A bakancslista

bakancs.jpg

Mi a bakancslista?

Mi kerül fel rá?

Nem mindegy.

A bakancslistás tételeknek mindenképp valami olyannak kell lenniük, amik nem külső nyomásra történnek, és nem is „egyszerű” őket elérni. Abban nincs semmi kihívás, ha a bakancslista olyan dolgokat tartalmaz, amiket egyik napról a másikra ki lehet pipálni. És természetesen nem feltétlenül csak úti célok kerülhetnek fel rá.

Például nekem soha nem volt bakancslistás tétel az, hogy diplomát szerezzek, mert tudtam, hogy lesz diplomám, és a környezet is elvárta valamilyen szinten, hogy legyen egy ilyen papírom.

Ugyanakkor lehetnek olyan céljaink, amik mások számára bagatelnek tűnnek, semmiségnek. Például, ha mindenképp szeretnénk ejtőernyős ugrásban részt venni, de közben már egy sámlin állva is elkap minket a tériszony, és halálfélelmünk van, akkor igenis nagydolog, ha végül mégis sikerül az az ugrás, mert akkor saját magunkat győzzük le. Hiába könnyen elérhető manapság már az ejtőernyős ugrás.

Nekem például szerepel egy olyan tétel a listámon, hogy egy éjszakát eltöltsek egy buddhista kolostorban, Japánban. Ezt én akarom, az én vágyam, és nem a környezetem nyomja. Mégsem olyan egyszerű ezt megvalósítani, hiszen Japán egy távoli ország, drágább úti cél. Többet kell tenni érte, mint egy horvát tengerparti nyaralásért.

Persze vannak időszakos bakancslisták is. Például nyári tervek, vagy éves bakancslisták. Például a 2019-es bakancslista olyan dolgokat tartalmaz, amiket 2019-ben akarunk elérni. De én ezeket inkább terveknek érzem, könnyebben elérhető dolgok kerülnek fel rá, mint A bakancslistára (igen,így nagybetűvel).

canva.jpg

Úgy gondolom, a bakancslistának nem szabad keverednie azzal, amit a környezetünk elvár tőlünk, vagy olyasmivel, amit a környezetünk nyomására „szeretnénk” megtenni.
A bakancslista a mi valódi énünk egy része. Az álmaink. A vágyaink. És meg kell harcolni értük. Akkor lesz igazán értékes, ha kipipálhatjuk.

Néhány tétel az én listámról:

  • Eljutni Japánba
  • Látni a tengert (2017)
  • Látni az Északi-fényt
  • Eljutni Velencébe ( 2014) ( De ide még mindenképp visszamegyek)
  • Sakura virágzást nézni Tokióban
  • Kínai-nagyfalon sétálni
  • A szilvesztert valahol külföldön tölteni (2018)
  • Egy buddhista kolostorban tölteni egy éjszakát.

A te bakancslistádon mi szerepel?

Beáta

 

A képek forrása: Canva, Google

Influencer vagy blogger?

Több százezer blogger országa vagyunk. A blog írás ma már nem nagy kunszt, rengeteg online felület van, ahol ingyenesen lehet indítani blogot, és az ember már írhat is. Ez a 21. század velejárója. És nincs is vele semmi baj.
A blogger és az influencer szavak az utóbbi időben kezdenek összemosódni. Ha valaki blogot indít, akkor már sokan úgy is gondolnak rá, hogy influencer. Az influencer pedig ördögtől való dolog lett. Mindenki megmondja a dolgokról a véleményét, arccal, vagy arc nélkül. De ha én elmondom a véleményemet, akkor máris influencer lennék?

Az elfogadásról szólnak a napjaink, a csapból is az folyik, hogy fogadjuk el egymást, és hagyjuk élni a másikat, mégis felmegy a pumpa az emberek nagy részében, amikor Instán vagy Facebook-on már a huszadik fizetett tartalom/hirdetés jön velük szemben. Ezek a hirdetők az influencerek.
Ő az az ember, aki együttműködik cégekkel különböző termékekkel kapcsolatban. Ezt vagy fizetésért teszi, pénzért, vagy pedig a termékért, amit egyébként hirdet. És ez valamiért sokakat bánt, és irigyek is talán ezekre az emberekre. Mindenki nézzen mélyen magába. Könnyebb így szerezni némi bevételt, mint túlórázva gürcölni a gyárban a sor mellett.
Az elképzelés általában az, hogy ezek az emberek nem dolgoznak, csak reklámozzák a megkapott termékeket, amik halomban állnak a lakásban és már nem is férnek tőle az ágyba sem. Ez a legritkább eset. Sokaknak átlagos munkája van mellette, és ezt a szabadidejében csinálja. Ezért pedig nem lehet őket okolni, hiszen a szabadidejével mindenki azt kezd, amit akar, és végül is bárki belevághat a témába. Arról nem is beszélve, hogy az influencerek is bloggerekként kezdték, de olyan módon csinálták azt, amitől az emberek elkezdték őket követni, és csak ezután jöttek az együttműködések.
Ezek az emberek rengeteg munkát beletesznek abba, hogy a követőik számára igényes, megfelelő tartalmat nyújtsanak. Kreatívak, és jobb esetben hitelesek is, tehát csak olyan termékeket ajánlanak az egyébként nagyszámú követőtáboruk számára, amit ők maguk is szívesen használnak. Persze mindig vannak a másik oldalon is, akik bármit képesek lennének eladni, még akkor is, ha ezzel a saját elveiket adják fel, és két bejegyzés merőben ellentmond egymásnak. Talán ők vannak kevesebben.

Ezzel szemben a blogger, az átlagos blogger nem hirdet, és nem promózik sminket, kaját, marketinget, akármit. Ők egyszerűen csak leírják azt, ami foglalkoztatja őket, és leírják a véleményüket. A még be nem futott influencerek.
Persze nem mindenki akar megmondó ember lenni, de lássuk be, sokaknak ez motoszkál a fejében, amikor blogot indít az interneten. És ez csak az egyik olyan forma, amin keresztül kiélheti az ember a kreatív oldalát. A vloggerek, podcasterek, youtuberek között is ugyanúgy megjelennek az influencerek és a még be nem futott emberek.

Én blogger vagyok, nincsenek együttműködések, egyszerűen csak véleményt nyilvánítok, és írok dolgokról, amik érdekelnek, amik az embereket érdekelhetik. Másrészt nem szeretem beskatulyázni az embereket, sem magamat, mert számomra a tartalom és a hitelesség a lényeg. Teljesen mindegy, hogy valaki influencer vagy „csak” blogger.

 

Beáta

Szálláshelyek buktatói

Egy mozgássérült számára

20191110_140626_0000.png 

Kezdetnek úgy gondoltam, írok arról, hogy nekem mik okoznak gondot egy szálláshely esetében. Aztán végiggondoltam a dolgot és rájöttem, hogy nincs olyan sok minden. Ettől függetlenül összeírtam nektek, hogy mik okozhatnak gondot. Persze ha egy szállás egyébként rendben van, akkor az alábbiak ellenére is ki szoktuk venni, de akkor alternatív megoldások szükségesek.

Lépcső korlát nélkül

Egyszerűen csak kerülöm őket, ha lehet. És ez nem csak a szálláshelyekre vonatkozik. Sok esetben a turista látványosságok, látogatni való helyek is csak egy szép hosszú lépcsővel vannak megáldva, és mindenki oldja meg, ahogy akarja. Ha nincs az emberrel valaki, akkor ez sokszor mission: impossible. Nem is tudom megoldani, így szálláshelyek esetében ezt igyekszem kerülni és szerencsére ritka is, hogy korlát nélküli lépcsők legyenek, de azért volt már rá példa, hogy egy szálláshelyen a lépcső milyensége miatt a földszinten aludtam a kanapén. Korlátot a lépcsőkhöz!

Csigalépcső

Oké, ehhez nem feltétlenül kell mozgássérültnek lenni. Sokszor az egészséges ember is felsóhajt gondterhelten, mikor meglátja az egyik végén keskeny, a másikon szélesebb, de semmiképp sem standard lépcsőfokokkal ellátott, folyton kanyargó feljárót, amikhez általában nincs, vagy nagyon hitvány kapaszkodót építenek csak. Nah hát ez nekem, de gyanítom sok más mozgássérültnek is, a rémálma, a kerekesszékeseknek pedig egyenesen lehetetlen küldetés az ilyeneket megmászni.
Olykor viszont megküzd vele az ember, ha a szállás nagyon nagyon nagyon jó. (vagy a képeken nem látszik ez a szörnyűség, és csak a helyszínen szembesül vele az ember.)

Kád/Zuhanyzó

Mindenkinek megvan, hogy mit preferál a fürdőszobában. Vannak, akik a kádban áznak szívesebben, mások a zuhanyzóban szeretik áztatni magukat a forró víz alatt. Ha a szállásokról van szó, talán a zuhanyzó higiénikusabbnak tűnhet (bár ez nem bizonyított), de nekem például nem a szívem csücske. Igen, persze, a kádba be és a kádból kimászkálás is okozhat fejtörést, de a személyes tapasztalatom és a béka segge alatt elhelyezkedni egyensúlyérzékem alapján inkább ezt preferálom. Ennek ellenére persze sokszor van zuhanyzó a szálláshelyeken, ilyenkor jön szóba a kisszék (családban csak Dumbó), mert különben az első vízcsepp után úgy zúgnék el a tálcán, mint a győzelmi zászló.

A másik, ami a fürdővel kapcsolatos, az, hogy legyen a szobában saját fürdője. Ne kelljen a másik 10-20-30 emberrel közösködni. Ha nincs saját fürdő, akkor ki sem vesszük az adott szállást. Ebből nem szoktunk engedni.

Összességében ezek azok, amik problémát okozhatnak, illetve sarkalatos pontok lehetnek egy szálláshely esetében. Természetesen vettünk már ki csigalépcsős szállást, és zuhanyzósat is. Szlovákiában meglegyen sok házban van rendes korlátot nélkülöző lépcső, és nyilván a legtöbb helyen zuhanyzó vaj és nem kád. De ezekkel is meg lehet küzdeni.

Nektek milyen kikötéseitek vannak, amikor szállást kerestek? és mi az, ami nem alku tárgya?

Még több tartalomért kövessétek a blog Facebook oldalát. Illetve fent vagyok Instagramon is (@elmenygyujto) és Twitteren is megtaláltok most már (@elmenygypodcast). Youtube-on pedig fut az Élménygyűjtögető Podcast.

Élménygyűjtögető

Számomra ez egy szerelemprojekt.

Terápia.

Önkifejezés.

Az már nem újdonság, hogy a mozgássérültek is utaznak, dolgoznak. Persze mozgássérült és mozgássérült között is van különbség. Van, aki kerekesszékes, és van, aki nem. A legtöbben, ha azt hallják, hogy „mozgássérült” az előbbi változatra gondolnak, pedig rengeteg állapotot leír ez a szó. Régen megkülönböztettek mozgássérült és mozgásában korlátozott embert. Értelemszerűen a kerekesszékes az utóbbi kategóriába tartozott, hiszen korlátozva van a mozgásában, csak kerekesszékkel képes közlekedni. De úgy tűnik, hogy ezek a fogalmak manapság egyre jobban összemosódnak.
Én nem vagyok kerekesszékes, de ennek ellenére is meg kell küzdenem néhány nehézséggel az életem során, és figyelnem kell dolgokra. Az életminőségem mégis jobb, mint egy mozgásában korlátozott, tehát valamilyen eszközhöz kötött emberé. Persze ez is nézőpont kérdése.

Terápia számomra ez a projekt, mert annak ellenére, hogy szeretnék írni ezekről a dolgokról, mindig elgondolkodom, hogy írhatok-e róla, milyen fogadtatása lesz majd. Ez a fajta kitárulkozás idegen még bizonyos szempontból, de úgy érzem, egyre jobban megy.

És önkifejezés, mert szeretek írni, szeretek beszélni, és szeretném megismertetni az emberekkel jobban ezt a témát. Amikor elkezdtem, akkor mozgássérült témában még nem létezett olyan sok blog, és úgy gondoltam, hiánypótló lehet. Jó lenne egy olyan közösség építése, ahol az emberek megoszthatják a tapasztalataikat.
A visszajelzések minden ember számára fontosak, és igen, trollok mindig is lesznek, ahogy őszinte negatív kritikák is, de semmit nem lehet úgy csinálni, hogy mindenkinek tetsszen, nem is ez a célom. A pozitív visszajelzésekre akarok koncentrálni és az építő jellegű negatív kritikákra, hogy jobb legyek.

A podcast ötlete akkor jött, amikor egyetemre jártam, és íráshoz egyáltalán nem volt kedvem, de ötleteink voltak, és nem szerettem volna, ha elveszik a lelkesedés, így a különböző kis ötleteket, gondolatmeneteket a telefonomra vettem fel.
Most pedig itt tartunk. A podcasthoz vannak témák, és szerencsére vannak beszélgető partnerek is, de előfordul majd, hogy egy-egy témát egyedül dolgozok fel. A blogot továbbra is szeretném folytatni, akár a podcasthoz túl rövid tartalmak publikálására.

Remélem, hogy az Élménygyűjtögető egy közösségé nő majd idővel.